A tizedik hónap

Minden, ami mozgás

Jellemzően ilyenkor a csecsemők már az állást tökéletesítik. Vannak, aki még csak most indultak el, mások már kapaszkodva szépen lépegetnek. Egyenes háttal ülnek, és ha mögöttük valami érdekes történt, el tudnak oldalra, hátra fordulni.
A mozgásfejlődéshez nem csak az izomzat erősségére van szükségük, hanem egy bizonyos szintű idegrendszeri érettségre is. Ezért lehet az, hogy kevés gyakorlással is ügyesen meg tudnak valamit csinálni. Lehet, hogy nem kezdték az adott mozgásformát már hetekkel előbb, mégis pár nap alatt tökéletesítik a technikát.
Ez az időszak inkább a finommanipuláció fejlődéséé. Egy kezükbe több tárgyat is tesznek, addig pakolják őket a hónuk alá akár, amíg férnek. Már látszódhat, melyik kezük a domináns, melyikben tartják csak a játékot és melyikkel játszanak is, vagyis külön műveletekre is tudják őket használni. Zsinóros tárgyat kezükben fogva lengetik is.

Minden, ami nem mozgás

Egyesek szerint ebben az időszakban látszik már különbség a nemek között: a kislányok érdeklődőbbek, figyelmesebbek, beszédesebbek – amihez a szülői viselkedés is hozzájárul.
Pillanatnyilag a tanulási folyamat lényege az utánzás. Evés közben pl. ők is megetetik anyukájukat és nagyon örülnek, ha ez sikerül. Ha az orvosi rendelőben vannak és a másik gyerek sír, ők is rázendítenek. De a legjobb bizonyítékai az utánzásos tanulásnak az ikrek. Egyikőjük hetekig próbálgat egy cselekvéssort, a másik pedig rögtön utána csinálja. Azaz megfigyelte testvérét az elmúlt időszakban és leutánozta. Természetesen mindezekhez szükség van az emlékezet fejlődésére is.
Ügyesen becsülik meg a távolságot, amit abból vehetünk észre, hogy a hátuk mögé nyúlnak tárgyakért. Nagyon érdekli továbbá az őket, hogy hogyan lehet elmozdítani tárgyakat. Megkeresnek máshol lévő játékokat (időben és térben is emlékezni kell erre), így bebizonyosodik, hogy az emlékezetük, a kutató tevékenységük és a kitartásuk is rendben van. Tehát fejlődik a figyelem – összpontosító képességük. Továbbra is alaposan megvizsgálnak mindent.
Központi szerepe van a mutató ujjuknak. Böknek vele, érintenek, emelnek, beakasztják ahová csak lehet, rámutatnak mindenre.
El lehet kezdeni a „hol van a ..." játékot, melyben a testrészeiket kell megmutatniuk. Menni fog már.
A zene, ha ismerős, táncot provokál, mozgatják rá a popsijukat. A sírás már csak félelemből történik, ha valamit nem engednek meg nekik, vagy ha az anya elvesztésétől félnek.
A szavak mellé mozdulatokat társítanak, pl. a nem-hez jár a fejrázás, a pá-pá-hoz az integetés is.
Gyakori, hogy csak otthon elengedettek, máshol nem produkálják magukat.