A harmadik hónap

Minden, ami mozgás

Különböző hatásokra (erős hang, öröm) még egész testtel reagálnak. Fő testhelyzet még fekve, de hason fekve fejét már egyértelműen és ügyesen emelgetik, nézelődnek, ha pedig kézbe fogjuk és felültetjük őket, egyre kevesebbet billennek előre. Egyre irányítottabb a mozgásuk. Tárgyak ütögetését élvezik és egyre célzottabban sikerül is eltalálniuk. Nagyon tetszik nekik, ha a két kezüknek sikerül megragadniuk egymást, vagy ha a csörgőt sikerül ezáltal megszólaltatniuk. Ők még ügyesen felhúzzák a lábaikat, azokat is szívesen nézegetik. Ágy fölé elhelyezett játékokért már célzottan tudnak nyúlni.

Minden, ami nem mozgás

Nagyon igénylik az állandóságot. Várnak valamennyit, ha kell, de csak akkor, ha kiszámítható, rendszeres dologról van szó. Például a szoptatásnál, ha az anyán látják, hogy kezd készülődni, örülnek neki. Egyre jobb a reakciókészségük, felismerik az anyjukat, családtagokat, az őket körülvevő tárgyakat; többféle mosolyuk van már arra, ha elérik, amit akartak. Lassan megtanulják, hogy a tetteik és az események között van összefüggés (megütötték a csörgőt és az megszólalt), ügyesen figyelnek, összpontosítanak. Egyszerre tudnak figyelni a szopizásra és közben másfelé is, fejlődik a memóriájuk. A tárgyakat már nem csak véletlenszerűen tartják meg. Kezdik a távolságot is érzékelni (a kezükkel ameddig nyúlnak, az alapján mérik). Felfedezik saját testrészeiket (előbb a kezüket, lábukat), környezetüket, érzékszervi tapasztalatokat gyűjtenek. Rendkívül igénylik az emberi kapcsolatokat. Ezért nagyon fontos ebben az időszakban, hogy sok inger érje őket. Rengeteget tanulnak belőlük az őt körülvevő világról!
Étkezés után szívesen játszanak, akár 30-40 percet is. Örömforrás és egyben tapasztalatszerzés, érdeklik a fények, színek, alakok, minták, hangok – minden, amit a játék mutat magából. A kezükkel igyekeznek mindent meg is tapogatni, és ha lehetőség van rá, megpróbálják megízlelni is a játékokat.
Már kevesebbet sírnak, inkább sokat nevetnek, kuncognak, gőgicsélnek, sikoltoznak. Igyekeznek a hangjukat kapcsolatkezdeményezésre használni és nagyon boldogok, ha sikerült. Felismerik a velük élők hangját, az édesanyjukét távolabbról is, fejüket a beszéd vagy énekhang felé fordítják.