A tizenkettedik hónap

Minden, ami mozgás

A legtöbb gyerek ilyenkor már ügyesen egyensúlyozik. Kapaszkodás nélkül felállnak, bár még merev testtel, szétvetett lábakkal, jobbra-balra dőlve, de már lépegetnek. Sokszor elesnek. Tudnak lassítani is lépteiken és körbe is fordulnak, integetnek, hátrálnak, megtorpannak, ha úgy alakul. Már nem kell ehhez a felnőttekbe kapaszkodniuk. Megdöbbentő, milyen fáradhatatlanul gyakorolják új mozgásformáit. Ráadásul ha sikerül amit kitaláltak, vagy megdicsérjük őket, az még motiváló is lehet. A lépcsőn még inkább másznak.
Akár a kezében játékkal is egyensúlyoz, szereti szállítgatni őket.
Játékmotoron páros lábbal lendíti magát, ami nem könnyű, mert ülve kell biztosítania a továbblendülést. Hátra és lefelé kell löknie egyszerre.
Már megfogják a poharat, bögrét, de egyelőre a hüvelykujjuk kerül csak kívülre, a többit beledugják a pohár belsejébe. Mutatóujjuk továbbra is nagyon kedves, sokat használja.
A szilárdabb csontrendszernek köszönhetően kifinomultabb a mozgása. Szereti a tárgyakat gyűjtögetni. Lehet, hogy már egyedül leveszik a zoknijukat.

Minden, ami nem mozgás

Nagy érdeklődéssel figyelik a tárgyak mozgását, ennek érdekében ki- és berámolják őket. Különböző szempontok szerint csoportosítják is őket (alak, szín, stb.). Emlékezetük egyre hosszabb, ami az utánzó gyakorlatokból látszik.
Változik a bizalmuk is, különböző személyekhez eltérő reakcióval viszonyulnak, egyes embereket jobban kedvelnek. Sok érzelmet élnek át. Idegen helyen továbbra is az édesanyjukhoz húzódnak. Bizonyos tárgyaikhoz nagyon ragaszkodnak (játékok, ruhadarabok). Egyre több játékot lehet velük játszani, amelyekben tudják a szerepüket, igyekeznek ügyeskedni benne.
Felismerik, hogy a beszéddel érzelmeket, indulatokat tudnak kifejezni. Gyakori, hogy hisztivel próbálnak célt érni. Szótagokat mondanak, hangutánzó szavakat használnak és a maguk kis gyermeknyelvén hosszú mondatokat fűznek. Jellemző, hogy azonos fogalomkörből való szavakat azonos szóval neveznek meg (pl. minden állat kutya).