A rooming in rendszerről

A XX. században rohamosan fejlődő orvostudomány egyik következménye lett, hogy intézményesítették a szülést. Az addig otthon, illetve később szülőotthonokban zajló események egyszeriben a biztonságot nyújtó kórházakba kerültek.
Néhány évtized múlva rájöttek arra, hogy bár a szüléssel és az első életnapokkal járó egészségügyi kockázatokat jelentős mértékben sikerült csökkenteni azzal, hogy felkészült orvosok állnak rendelkezésre az esetleges anyai szövődmények megoldására és képzett gyermekgyógyászok fogadják az újszülötteket, valami mégsem stimmel. Hiányzik a meghittség, a közös élmény, az egymásra hangolódás, a családias légkör.
Ezt felismerve az egészségügyi világszervezet (WHO) célul tűzte ki a Családközpontú Szülészetek kialakítását. Egy, kettő, esetleg három gyermek vállalása esetén mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legjobb orvosi ellátást biztosítsuk az anyának-babának, ezért ne a szülést/születést vigyük vissza haza, hanem az otthont vigyük a kórházakba.
Az apás szülés elterjedése mellett 1985-ben a WHO állásfoglalásban rögzítette, hogy amennyiben egészséges újszülött jön világra, és az anya is jól van, a pici maradjon az édesanyjánál.
A rooming in szisztéma 12 illetve 24 órás együttlétet biztosít. A kórházak, klinikák fokozatosan álltak át a rendszerre. Gyermekágyas szobáikat átrendezték, kialakították az újszülött elhelyezésének feltételeit, a pelenkázáshoz szükséges részeket. A 12 órás lehetőség azt jelentette, hogy éjjelre visszavitték a babákat az újszülött osztályra, így biztosították az anyák pihenését. Mára, ha csak egy mód van rá, a 24 órás formát részesítik előnyben, bár a szülőintézmények zömében, ha az édesanya kéri, „beadhatja” a gyermeket éjszakára.
Az előző néhány mondatból úgy tűnhet, ez a rooming in jóval megterhelőbb az anya számára, talán kérdéses, miért is kívánatos mindez.

Tehát az előnyök

• Hamarabb kialakul az anya-gyermek kapcsolat, az anyai ösztön. Bár a terhesség során hangolódunk az anyaságra, a szülést követően kevesek érzik az első pillanattól kezdve, hogy anyák lennének. Ennek az érzésnek, tudatnak időre van szüksége. Egy teljesen új élethelyzet, amely felfedezéséhez szükségünk van a gyermekkel való együttlétre.
• Még a kórházban elkezdjük megismerni a gyermek reakcióit. Ha esetleg egyik – másikról nem tudjuk eldönteni, normális, vagy esetleg kóros, a szakemberek segítségét bármikor kérhetjük.
• Olyan alapvető biztonsági dolgokat megszokik az anya az első naptól kezdve, mint hogy pelenkázón, ágyon sose hagyjuk egyedül a picit, hogy felemelve a fejét – nyakát az első időszakban mindig megtámasztjuk ujjal, stb.
• A csecsemő a későbbiekben kutatások szerint kevesebb táplálási, alvási problémával küszködik majd.
• Az anya állandó jelenléte az újszülöttnek biztonságérzetet nyújt, megnyugtató számára, ami a későbbi pozitív énkép kialakulásában közrejátszik.

A rooming in rendszer a gyakorlatban

Az újszülötteket orvosi vizsgálatra, védőoltásra, illetve fürdetni viszik csak el, az etetési, gondozási teendőket az újdonsült anyukára bízzák.
A szoptatással kapcsolatban szokott a legtöbb nehézség adódni, amely megoldásában a csecsemős nővérek hivatottak segíteni. Az első mellre helyezés már a szülőszobán megtörténik optimális esetben, viszont azt is tudjuk, hogy az anyatej elválasztása a szülést követő 3. napon indul majd be. Mi történjen akkor az első életórákban? Az előtej, mely akár a terhesség végén is megjelenhet, rendkívül értékes összetevőkkel rendelkezik. Nem nagy a mennyisége, de annál fontosabb, hogy a kisbaba hozzájusson. Az első napot még átalussza jószerivel, de utána egyre gyakrabban ébred és minden alkalommal éhesnek tűnik. Általában az is, ezért tegyük amennyiszer csak lehet, mellre. Ügyelni kell azért arra is, hogy a mellbimbót ne áztassa fel a gyermek nyála, ezért sokáig ne hagyjuk cumizni rajta. A colostrum (előtej) viszonylag gyorsan kiürül a mellből, és bár az első alkalmakkor még nem tökéletes technikával szopiznak a kicsik, mikor láthatóan már nem szívják a tejet, nem kortyolnak, abba lehet hagyni az etetést. A bőr-bőr kontaktus, az anya közelsége, bőre illata, szívdobogásának hallható hangja rendkívül vonzó az újszülöttek számára, igyekeznek minél több időt kiharcolni, hogy ilyen közegben tölthessenek. A későbbi sikeres szoptatás érdekében azonban bizonyos idő után (15-20 perc) vegyük le a mellről, hogy az ne sebesedjen ki.

Az anya másik eleinte nehéznek tűnő feladata a pelenkázás. A terhesség vége felé, ha első gyermek várásáról van szó, érdemes megkérni a területi védőnőt, egy babán mutassa meg az alapvető fogásokat. Pofon egyszerűnek tűnnek, de az embernek nem mindig jut eszébe magától, hogy úgy is lehetne, miközben nagyban megkönnyíti az eleinte törékeny, később pedig izgága gyermek gondozását. A villafogás, a köldök védelme az első napokban védőnőktől jól megtanulhatók. Készüljünk fel, hogy fekete, zöldes, nehezen letörölhető széklet ürül az első napokban, ami még a magzati korban lenyelt anyagok végtermékei. Popsitörlőt, pelenkát, popsikrémet általában kapnak az anyukák, illetve ruhát is, amibe a gyereket öltöztessék.
Az első hetekben komoly dilemma, hogy etetés előtt vagy után történjen a tisztába tétel.
Ha szoptatás előtt csináljuk, egészen biztosan ismételhetjük nem sokkal utána is, hiszen a tápcsatorna működése általában egyszerre indul be. Szopizás közben az alsó bélszakasz mozgása is aktivizálódik, a baba pedig székletet ürít. Az érzékeny popsi bőre ezt az irritációt viszont nem tolerálja sokáig, így következhet az újabb kicsomagolás – becsomagolás.
Ha azonban szoptatás után közvetlenül pelenkázzuk át a gyermeket, aki ráadásul esetleg még mocorog is a művelet közben, előfordulhat, hogy a hasát/gyomrát nyomva kilöttyen kisebb – nagyobb mennyiségű tej.

A kezdeti bénázások után mindenki ügyesen belejön, kitartás!