Feszül, csomós, gyulladt, sebes

Az első napokban, amikor anya és baba még tanulja a szoptatást – szopizást, előfordulhat, hogy a helytelen technika, vagy szinte állandó igénybevétel miatt a mellbimbó berepedezik, kisebesedik, akár vérzik is, nagyon fáj. Ha a tejtermelődés intenzív, olyannyira, hogy nem szívja ki a csecsemő a teljes mennyiséget, megeshet, hogy a tejjáratokban maradó tej miatt feszül az anya melle, csomók alakulnak ki benne, nagyon fáj.
Mit tegyünk?

A mellbimbó kisebesedése elég gyorsan kialakul sajnos. Logikusan a női mell bőre rutinszerűen nem ilyen tartós nyállal történő érintkezésnek van kitéve. Márpedig a nyálról tudjuk, hogy hosszabb idő alatt képes feláztatni az érintett területet. Olyan kínzó fájdalom a sebes mellbimbó, hogy a legtöbben nem tudnak ilyenkor egyáltalán szoptatni. Márpedig ha megvárjuk, míg meggyógyul, közben a gyermek leszokhat a szopásról és az anyatej is elapadhat. Kifejhetjük ugyan a termelődött mennyiséget, de az nem az igazi.
Röviden a megoldás: amíg a baba szopik, látszik, hogy szívja, vagy próbálja szívni az anyatejet, hagyjuk. Amint viszont már „csak" cumizik, vegyük le a mellről. Ha pedig a nem helyes technika az oka (csak a bimbót kapta be), akkor javítsuk ki a pozíciót, érjük el, hogy mélyebben kapja be a bimbóudvart is. A bimbó alatti tejöblöknek össze kell nyomódnia ahhoz, hogy a tej ki tudjon áramolni belőlük.
Ha későn reagáltunk és már kisebesedett a mellbimbó, ne hagyjunk fel a szoptatással. A bimbóvédők, bár vannak, akik ellenzik, nagyon jó szolgálatot tehetnek ilyenkor. Felveszik a mell vonalát, hőmérsékletét, vékony szilikon anyagból készülnek, teljesen illeszkednek a mellre. Közben pedig védik a bőrt a nyáltól, ami nem irritálja így a bőrt.
Napközben, amikor csak tehetjük, próbáljuk levegőztetni a mellet. Vagyis amennyire csak lehet, hagyjuk szabadon. Kerüljük a műszálas ruhákat, a szoros melltartókat, és ha egyedül vagyunk a lakásban, akár lehetünk félmeztelenül is pár órát. Nagyon hasznos. Segíthet még a szoptatási pozíciók váltogatása és bimbóvédő krémek használata. És ne mossuk le szoptatás előtt szappannal a mellet, az csak nagymértékben kiszárítja a bőrt és eltávolítja a természetes védőolajokat.
Másik ok lehet, amennyiben az érzékenység hosszasan fennáll, vagy későbbi időszakban jelentkezik a gyermek szájpenésze. Gyakori ez a gombás elváltozás csecsemőknél, amely ráadásul az anyatej táptalaján jól is szaporodik. Ilyenkor az emlőbimbó érzékeny, viszket, a bőr is rózsaszín körülötte, hámló. A picinél használt szájecsetelőből rendszeresen tegyünk a mellbimbóra is, hogy onnan is kiirtsa a gombatelepeket. A szoptatást semmiféleképpen ne hagyjuk abba!

Duzzanat, fájdalmas csomó, bőrpír, fájdalmas rész, láz, általános levertség, fáradtság jellemzik az emlőgyulladást, amely oka zömmel a pangó anyatej. Nagy mennyiségben termelődik, vagy éjjel sok idő eltelt már két szoptatás között, nehezen ürül a sebes mellbimbó miatt, vagy túl szűk a melltartó. Gyakrabban fordul elő kánikulában. Bármi is az ok, nyugodtan lehet szoptatni mellette. Sőt! Naponta többször vegyünk meleg zuhanyt, és a vízsugár alatt próbáljuk masszírozni, fellazítani a mell állományát. Pihenjünk. És ha 24 óra múlva is van láz, orvoshoz kell fordulni.
Fontos, hogy a baba által ki nem ürített anyatejet fejjük ki. Itt is C fogást kell alkalmazni (hüvelykujj a bimbó felett, többi ujj a bimbó alatt). Előbb húzzuk a mellkas felé a mellet, majd ujjainkkal sodró mozdulatokkal (ne csússzon a bőrön) préseljük ki a tejet. Forgassuk körbe a kezünket a mellen, hogy minden tejcsatornát érintsünk.
Ha van elektromos mellszívónk, használjuk azt. Kanyarulatosabb tejcsatornák esetén emellett is szükség lehet a kézi masszírozásra, rásegítésre.
Próbáljunk minden szoptatás után fejni, érjük el, hogy a mell állománya teljesen kiürüljön, ne maradjon benne pangó tej. A gyulladás, kellemetlen tünetek pár nap alatt fokozatosan megszűnnek majd.