Hogyan szoptassak?

Van olyan csecsemő, aki a születése pillanatától kezdve tudja, hogyan kell szopni, másoknak napokig tanulnia kell. Nagyon fontos a helyes technika, amely sokszor nem is annyira magától értetődő. Kell, hogy rájöjjünk, nekünk hogy megy a legjobban. Kell, hogy kérjünk segítséget, ha valami nem stimmel, mert ha berögzül a rossz módszer, az fájdalmas és eredménytelen.
A mell méretétől nem függ a szoptatás sikeressége, a nagyságot a zsírszövet határozza meg, az anyatej termelődése és ürülése pedig a tejcsatornákon keresztül történik. Ha befelé forduló, lapos mellbimbója van az édesanyának, az megnehezítheti a helyzetet, ilyenkor érdemes bimbókiemelőt használni szülés előtt, illetve jól jöhet bimbóvédővel szoptatni, amely mondhatni „képez mellbimbót".

 

Néhány technikai alapszabály, amire figyeljünk oda

Kézmosás után kényelmes, nyugodt testhelyzetet válasszunk, csendes környezetben, ahol az anya és a kicsi meghitten tudnak egymásra figyelni. Van, akinek fekve, van, akinek ülve megy jobban. Párnával alátámasztva, vagy az édesanya felé fordítva, esetleg az első időszakban pólyában, szoptatós párnával. Használhatunk a térd alá zsámolyt, hogy a gyermek közelebb kerüljön. A lényeg, hogy olyan pózt vegyünk fel, amelyben izmaink nem feszülnek és a gyermek a megfelelő testhelyzetbe tud kerülni.
Tévhit, hogy a mellet előbb le kell fertőtleníteni. Sőt! Az emlőbimbó körüli mirigyek olyan anyagot termelnek, ami fertőtlenít.
A baba forduljon a mellel szembe (a csecsemő keresőreflexe segíti, hogy az anya felé forduljon), feje ülés esetén a könyökhajlatba kerüljön, fekve pedig a hónaalj alá. Minden esetben a picit húzzuk közelebb, ne pedig az édesanya görnyedjen hozzá, mert nagyon el fog fáradni, megfájdul a háta, stb.
Az anya ún. C fogással (felül a hüvelykujj, alul a többi) fogja a kezébe a mellét. Hüvelyk ujjával a bimbóudvart kicsit érdemes benyomni, így felfelé – kiemelkedik. A mellbimbóval érintsük meg a csecsemő ajkát, amire ő kinyitja a száját. Nagyon fontos, hogy ne csak a bimbót kapja be a baba, hanem az ún. areola (bimbóudvar) egy részéből is kerüljön mélyen a szájába. A bimbó alatti tejöblöknek össze kell nyomódnia ahhoz, hogy a tej ki tudjon áramolni belőlük. Egyértelmű, de ide tartozik: a bimbó a szájban a nyelv felett legyen. Állkapcsát kissé nyomjuk le alul, hogy nyissa nagyobbra a száját, mélyebben harapjon be, ha az areolát nem kapta be.
Ha a csecsemő ügyesen a szájába vette a mellbimbót, lelkesen elkezdi kortyolni a tejet. Hüvelykujjunkkal tartsuk el a bimbóudvart, ugyanis nem fog levegőt kapni. Az orra hegye érintheti a mellet, de ügyeljünk, hogy ne fúródjon bele teljesen.

 

Ha lapos, vagy befelé forduló mellbimbónk van

A lapos az lapos, jól látszik. Mikor befelé forduló egy mellbimbó? Ha ráadásul a lapos mellbimbót összenyomjuk, és befelé húzódik, nem kifelé fordul. A fent említett bimbókiemelő már terhesség alatt használható, kényelmes, könnyű, melltartóba téve észrevétlen marad. Dr. Hoffman javasol azonban egy „tornát", amelyet már a terhesség alatt minden reggel ötször elvégezve sikerülhet valamelyest kiemelni a mellbimbót, ezáltal alkalmassá téve a szoptatásra. Tegyük a két hüvelykujjunkat az emlőbimbó oldalára, annak alapjára, ne a szélére, majd a mellállományt határozottan nyomjuk befelé, miközben a hüvelykujjainkat távolítsuk is egymástól. Gyakorlatilag ezzel kinyújtjuk a bimbót, nem feszül a bimbó alapjához, lehetővé válik a kiemelkedés és visszahúzódás. Végezzük tehát reggelente, a hüvelykujjak járják körbe az emlőbimbó alapját.
Szoptatás ideje alatt pedig bátran használjuk a bimbóvédőt, és a bimbókiemelőt két etetés között.

Ezeket a jó tanácsokat megszívlelve jó eséllyel sikerülhet a szoptatás. Ha valami mégse stimmel, próbáljuk újra és újra. És kérjük szakember segítségét, egy-két apró változtatás és bizonyára sikerülni fog.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.