Néhány ételkészítési és adagolási praktika

A csecsemőtáplálásról számtalan könyv született már, itt is írhatnánk még oldalakon keresztül a tudnivalókat. Nagyon sok és nagyon változatos a téma, amelyről mindenképpen érdemes a környezetünkben lévő szakembereket megkérdezni inkább. Az eddig felsorolt irányokon túl minden egyéni, amely részletekre itt nem tudunk kitérni.


Ha recepteket nem is, néhány ételkészítési és adagolási praktikát azért felsorolunk


A zöldségek, gyümölcsök elsősorban párolva maradnak értékesek.

Amit nyersen oda lehet adni, az a legjobb nyilván, de minden mást vagy nagyon kevés lében főzzünk meg, vagy ha tehetjük, pároljuk. Sót ne használjunk, de természetes fűszerekkel élhetünk (a főzőlébe kerülhet pl. hagyma, zeller, fehérrépa, még ha utána csak a burgonyát és a répát turmixoljuk is össze a babának). Cukrot se használjunk, mint ahogy már többször említettem!


Az ételek adagja eleinte akár 1 – 2 kanálnyi is lehet.

Készüljünk fel rá! Azt viszont megtehetjük, hogy az elkészített gyümölcspüré felét betesszük a hűtőszekrénybe és másnap azt kapja a kicsi. Addig tárolható, és mivel esetleg még a bevezetés időszakában vagyunk, úgysem adnánk más ízt. És a magunk idején spórolunk vele sokat. Később is megtehetjük, hogy mikor már jóízűen eszik, dupla adagokat készítünk és másnap is azt kapja a baba. Vagy csak az alapból duplát, és egyik nap almát teszünk a burgonya – hús mellé, másnap őszibarackot.


A hús. Megfőzni egy egész csirkemellet érdemes, viszont annyit mire megeszik a baba ... és naponta nem akar a család se 1 evőkanál híján 1 csirkemellet enni.

A megoldás: főzzük meg az egészet (a főzőlevet zöldségekkel ízesítsük) és turmixoljuk le a húst. Aztán jégkockatartóba adagolva, vagy zacskóban, szőlőfürtszerű golyókat gumizva tegyük a fagyasztóba. Adagokat képezzünk (1 evőkanálnyi 1 pürébe), majd ezt csak kivesszük, levágjuk a mélyhűtőből a csomagról és olyan főzelékbe, gyümölcsbe tesszük, amilyenbe akarjuk.


Saját ételből kivett részek: a hétvégi húslevesből kivett zöldségekkel mi a baja a szakembereknek?

Nos, egyrészt a 20 l levesben maradtak a vitaminok, amit majd a család eszik meg (szemben a párolt, pici lében főtt sajáttal), és azért a só, vegeta, bors, fűszerek még nem javasoltak a csecsemőknek.


Sütőtök.

Legtöbben úgy ismerik, hogy kemencében sül. Városi verzióban a tepsiben. Sokáig tart és nem túl gazdaságos, ha csak a pici miatt bíbelődünk vele. Megpucolva, kockára vágva és fedő alatt megpárolva pillanatok alatt fincsi püré készülhet belőle. Gyorsan, egyszerűen, olcsón.

 

Zárásképpen pedig arról, mi az, amivel még hosszú távon számolnunk kell, ha rosszul értelmezzük az etetés, étkezés funkcióját.


Ne etessük túl a babát, ne ezzel fejezzük ki a szeretetet már csecsemőkorban sem. Ha minden sírásnál azt feltételezzük, hogy éhes, a pici azt tanulja meg, minden bajra az evés a megoldás. Tudjuk mikor evett és mennyit, ha sír, el tudjuk dönteni, éhség-e, vagy esetleg valami más. Pszichológusok későbbi, kamasz, felnőttkori táplálkozási zavarokat eredeztetnek a csecsemőkori túletetésből.
Vannak úgynevezett „rossz evő" gyerekek, akiknek nincs olyan nagy étvágyuk. Többen közülük a szülő kedvéért esznek inkább, nem azért, mert ez nekik akkora örömet okoz. Később ez is visszaüthet. Ezért ne erőltessük az ételeket! Kísérletezzünk! És ha a gyerek napokig, akár hetekig ugyanazt a 2 – 3 féle gyümölcsöt, főzeléket eszi csak meg, tegye! Ahogy az anyatejet, tápszert se unja meg hónapokon keresztül, úgy az adott pépet is képes sokáig gond nélkül megenni. Majd lesz másik kedvenc.

 

 

 

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.