Hozzátáplálás

 Az előző fejezet reméljük mindenkit meggyőzött arról, hogy a csecsemő számára a legideálisabb táplálék az anyatej! Mennyisége optimális esetben elegendő, minősége kiváló, és a szoptatás közben a meghitt, intim kapcsolat során újra és újra megerősítik a biztonságos, érzelmi kötődést az anyával. Ennek köszönhetően fog tudni később késleltetni is a pici, azaz még ha éhes, akkor is tud egy kicsit várni, ha meglátja az édesanyját, nem sír rögtön. Mind testileg, mind lelkileg tehát minden igényt kielégít a szoptatás. Egy ideig.

A táplálkozásról hatalmas mennyiségű irodalom, vélemény fogalmazódik meg. Új irányzatok, elméletek, régi szokások, tájegységenkénti eltérések, diéták, meggyőződések bizonyos tápanyagok mellett és/vagy ellen. Hatalmas útvesztő, melyben mindenki saját elképzelése szerint próbál tájékozódni.
A csecsemőtáplálással kapcsolatban a gyermekorvos és a védőnő iránymutatásait célszerű követni. Tapasztalni fogja azonban minden anyuka, hogy 2 szakembernek sem egyezik minden pontban a véleménye. Megsúgom, 2 szakmai leirat sem javasolja teljesen ugyanazt, így egyéni különbségekkel színezve a képet könnyen alakul ki ez az eltérés – szakmán belül is.


Az alábbiakban megfogalmazottak tehát egy megközelítésben tárgyalják a hozzátáplálás kérdéskörét. Nem recepteket és kizárólagosságot, hanem főbb irányvonalakat mutatunk. Ezeket érdemes a saját étkezési szokásokhoz igazítani, az eddig kialakult meggyőződéshez illeszteni. Vagy, az eddigi saját étkezési szokásainkat igazítjuk ehhez, ha szimpatikusabb lett az itt javasolt elv.

 

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.