Bukás vagy hányás?

Klasszikus értelemben vett hányás az újszülötteknél, néhány hónapos csecsemőknél elvétve fordul csak elő. Meg kell ugyanis különböztetnünk a bukást és a hányást, mint jelenséget.

Minden kisbabával előfordul, hogy valamennyi anyatej vagy tápszer visszajön étkezés után valamennyi idővel a száján keresztül. Ezeket jellemzően bukásoknak hívjuk.

Az okok a következők lehetnek:

  • Az újszülöttek nyelőcsöve rövidebb, a gyomor függőleges helyzetben van, így a jellemzően folyékony táplálék könnyebben visszabuggyan.
  • A nyelőcső és a gyomor találkozásánál lévő záróizom megszületéskor még nem tökéletesen fejlett, a folyadék visszajutása előfordulhat az elégtelen zárás miatt.
  • A gyomor és a vékonybél találkozásánál lévő záróizom is fokozottan ingerlékeny, ezért előfordulhat, hogy rásegít a bukásokra.
  • A picik mohón, sok levegőt nyelve szopiznak, amely buborék büfizés közben maga előtt nyomhatja a gyomorban felette lévő anyatejet.

Jellemző, hogy ezeket a bukásokat nem előzi meg hányinger. Szopizás után közvetlenül, vagy akár etetés után 1 órával éppen csak pár cseppnyi, esetleg hatalmas mennyiségnek tűnő folyadék löttyen ki a baba száján keresztül. Minél később történt, annál valószínűbb, hogy savanyúbb szagú, kicsit sűrűbb, valamelyest már emésztett tejet, tápszert látunk viszont a pici körül. Közvetlenül előtte és rögtön utána is lehet jó kedélyű, vidám, látszólag teljesen panaszmentes. Miközben a szülők megrémülnek a sok visszabukott tej látványától.

Mikor és miért kell aggónunk?

  • Ha elvétve fordul is elő, hogy bukik a baba, a félrenyelés veszélye fennáll. Ha kézben volt éppen, akkor kicsi az esélye. Háton fekve viszont könnyen a légutakba kerülhet pár csepp tej. Nagyon fontos a fektetési pozíció helyes megválasztása. Az oldalt és a hason fekvés a biztonságos ebből a szempontból. A rendszeresen bukó babáknál mindenképpen!
  • Ha a bukások rendszeressé válnak és nagynak tűnő mennyiségeket észlelünk, a súlyfejlődésre kell odafigyelnünk. Sok baba az ilyen hányogatások mellett gyönyörűen fejlődik, a növekedése szépen halad. Túlzott aggodalomra ez esetben semmi ok, bár nyilván elég kellemetlen, ha folyamatosan savval keveredett, valamilyen emésztési fázisban lévő tej csurog vissza a nyelőcsövön keresztül, vagy távozik szinte sugárban büfizés közben. A gyermekorvossal azért meg kell beszélni, mi a teendő, de a baba jó kedélyállapota mindenképpen megnyugtató.
  • Általában 4 – 6 hetes kor körül, jellemzően fiú csecsemők körében jelentkezik az a veleszületett rendellenesség, amit pylorus stenosis-nak hívnak. A gyomor és a vékonybél között elhelyezkedő izom szűkülete erre az időre fokozatosan romlik. A baba hasa feszül, nehezen áttapintható, étkezések után rövid idővel az összes bevitt táplálékot sugárban visszahányja. A gyerek láthatóan görcsöl, éhes, mégsem tudjuk etetni, mert mindent visszabukik. Az elváltozás mielőbbi sebészi beavatkozást igényel. Nem túl bonyolult műtétről lesz szó, de feltétlenül fontos elvégezni, ezért keressük fel a gyermekorvost a problémával.
  • Csecsemőkorban előfordulhat bélelzáródás is, melynek egyik tünete a hirtelen hányás, melynek színe az epétől zöldes és melyet erős hasi fájdalom kísér. Mielőbbi orvosi ellátást igényel a kicsi, műtétre fog sor kerülni, mely után teljes a gyógyulás.

Teendők:

  • Mindenképpen fontos a büfiztetés. A kóbor levegőbuborékok maguk előtt tolva a tejet fognak távozni a baba gyomrából – a száján keresztül. Nagyon mohón szopizó babák esetén az etetés közben akár többször szakítsuk meg az étkezést és büfiztessük, büfiztessük. A túlevés, a feszülő gyomor, a sok levegő mind kiválthatja a bukást, ronthatja a helyzetet. Ha cumisüvegből kapja a tápszert, feltétlenül válasszunk kislyukú cumit.
  • Praktikus lehet, ha inkább gyakrabban, kisebb mennyiségeket eszik a csecsemő. Ésszerű határokon belül, de nem kivárva a 4-5 órát etetésenként és nem kiváltva ezzel a nagy mennyiségű szopizást, inkább 2,5 – 3 óránként szopizzon a baba.
  • Már volt szó róla, de újra meg kell említeni, a fektetési pozíció nagyon fontos. Oldalt, illetve hason fekve minimalizálhatjuk az esélyét a félrenyelésnek. Ezen túl érdemes a lejtőztetéssel megpróbálkozni. A kiságyban, vízszintesen fekve a gyomor függőleges elhelyezkedésével a fizika törvényei értelmében a folyadék könnyen visszacsorog. Ha a babaágyat a feji résznél kissé megemeljük, csökkentjük a bukás esélyeit. Praktikusan az ágy fej alá eső két lába alá tegyünk azonos vastagságú könyvet, ezáltal kész a lejtő.
  • Leírják a szakirodalmak, hogy tartsuk sokat ölben a gyermeket, de azért ezzel érdemes csínján bánni, hiszen a legbiztosabb módja a felszoktatásnak, amivel aztán később sokat küszködhetünk. A közlekedés során azonban praktikus lehet, ha babakocsi helyett inkább kengurut hordunk.
  • Csak anyatejjel vagy tápszerrel táplált csecsemőknél súlyosabb esetben szóba kerül a sűrítés. Gyógyszertárakban, orvos által receptre felírt sűrítőket (pl. Nutriton) alkalmazva az ennivaló állagának megváltoztatása általában csökkenti a bukások számát. A folyadék könnyebben visszacsurog, mint a kicsit sűrűbb étel. Tápszeres picik esetén léteznek speciális antireflux készítmények, amelyek kifejezetten a bukós babáknak valók. Ezenkívül gyógyszeresen is befolyásolják a záróizom működését, ha szükséges.

Ezeket a készítményeket, praktikákat jellemzően néhány hónapig kell alkalmazni. A baba növekedésével, a gyomor elhelyezkedésének változásával, a mozgásfejlődés megindulásával (mikor már nem csak vízszintesben tölti a gyermek az ébrenlétek idejét), illetve a pépes étrend bevezetésével a panaszok zömmel szűnnek. Sok odafigyelést igényelnek, gyakran kényelmetlenséget okoznak a bukások, de gyorsan megszokják az anyák, megtanulnak élni vele, mert közben a gyermek fejlődése szépen halad és mert pár hónap távlatában várható a javulás.

Hányásról akkor beszélünk inkább, ha valamilyen kórokozó (baci vagy vírus) fertőzi meg a gyermeket és görcsösen, öklendezve hányja ki a gyomortartalmát, valamint hozzá tipikusan hasmenés, láz is társul. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul csak elő, az első hónapokban alig.
Csecsemőkorban a nagyobb testvér a közösségből mégis hozhat haza fertőzést, esetlegesen a pépes étrend során étellel is bejuthat valami a pici szervezetébe.
A betegség eredetének tisztázása érdekében mindenképpen orvoshoz kell fordulnunk. A gyakori, nagy mennyiségű hányások legnagyobb veszélye minden életkorban, de csecsemőkorban különösen a kiszáradás.
Az esetlegesen felírt gyógyszeres kezelés mellett néhány praktika, ami segíthet a mielőbbi felépülésben. A hányás után teljen el legalább 15 perc, majd apró pici kortyokban folyamatosan itassuk a gyermeket. Akár kiskanállal adagolva a lehűtött, cukros teát. Tejet semmiképp ne kapjon, mert azt a legnehezebb egyébként is emészteni. A savas gyümölcslevek szintén irritálhatják a gyomrát. Jók lehetnek a gyógyszertárakban beszerezhető szájon át alkalmazható rehidráló folyadékok, porok, melyek ideális ásványianyag tartalmukkal pótolják az elvesztetteket. Közben szükség esetén végbélen keresztül adjunk neki lázcsillapítót. És ha a panaszok nem szűnnek, a hányás ismét jelentkezik vagy fokozódik, a csecsemő egyre sápadtabb, bágyadt, szája cserepes, bizony kórházban kell, hogy ellássák. Mindenképpen szükségünk lesz orvosi segítségre!

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.